Ruganyos japán tészta egyszerűen, két hozzávalóból – udon házilag

A glutén nem csak akkor elképesztő csoda, mikor mesés glutén szerkezeteket alakít ki a kenyér, vagy foszlós, szálas kelt tésztává válik, ha tojással és zsiradékkal keveredik. Legalább ilyen megdöbbentő, amikor semmilyen szerkezetet nem hoz létre, sőt, épp ezen tevékenységeiben megakadályozzuk, és pusztán vízzel dolgozzuk ki, majd egy tésztafélét készítünk belőle.

Ez a tésztaféle a japán udon. Ránézésre olyasmi, mint egy metélt féleség, ám csúszós, ruganyos, rágós állaga semmilyen általunk ismert főtt tésztához nem hasonlítható. Abbahagyhatatlanul jó, nem csak levesben, de mindenféle szószokkal pirítva is csodálatos.

Szerencsére elkészíteni sem nehéz, sőt, mivel itt most előre szólok, hogy van egy pont, mikor reménytelennek tűnik, és éppen ott nem szabad feladni, így már tudják, hogy érdemes belevágni. Ezt egész pontosan Dragomán György vonatkozó posztjából lehet tudni, abból indultam ki magam is, majd sok további kutatás után vágtam bele a munkába.

Az ázsiai bolt udonjai megfizethetetlenek, különösen, ha arra gondolunk, hogy ennek a tésztának az alapanyagköltsége nevetnivalóan alacsony: csak liszt és víz kell hozzá.

Vízből pedig kevés, és ez teszi valamelyest nehézzé a gyúrást. Aki kiborul azon, hogy eredetileg lábbal dolgozzák ki simára a kemény udon tésztát, gondoljon csak a mi taposott vödrös káposztánkra vagy a szőlőszüretekre. Na ugye? És a dolog simán megugorható kézzel is.

Íme a folyamat, lépésről lépésre, hm, szóval gyúrásról gyúrásra.

Négy nagy adaghoz 400 gramm lisztet 2 deci hideg vízzel összekeverünk, elkezdjük gyúrni. Olyan, mintha kéne még víz hozzá, de nem, elégedjünk meg ennyivel. Amennyire lehet, álljon össze a tészta, nem baj, ha nem sima. Becsomagoljuk, és hűtőbe tesszük. egy óra múlva kivesszük, és újra átgyúrjuk, laposra nyomkodjuk (Esetleg tapossuk, vagy gyúrófával ütögetjük), majd újra gombóccá gyúrjuk, és visszahűjtük egy további órára – esetleg egy vagy több napra. Én egy adagot két nap késéssel főztem csak ki, és csodás volt.

Ha szépen kipihente magát, felteszünk egy nagy lábos vizet forrni, ezt alaposan sózzuk. Lisztezett felületen nagyon vékonyra – kb. 3 milliméteresre nyújtjuk a tésztát. Mindkét oldalát belisztezzük, majd összehajtogatjuk, mint a levelet, és éles séfkéssel vékony csíkokra vágjuk. A csíkokat is belisztezzük. Ha a víz forr, beledobáljuk a tésztát, és pár perc alatt kifőzzük, leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük. Sima húslevesben, ramenben is nagyon jó, de zöldségekkel, szójaszósszal, csilivel, fokhagymával, gyömbérrel pirítva is mesés, megtartja ruganyos állagát, de jól felveszi, bekebelezi ezeket az intenzív ízeket, ragacsos felületén pedig jól tapadnak a zöldségek.

Hol ronthatom el?

– A lényeg valóban az, hogy minél kevesebb folyadékot használjunk a tésztához, tehát ellen kell állni a kísértésnek, és nem adni hozzá plusz folyadékot, inkább pihentetni, és újragyúrni. A liszt meg fogja szívni magát nedvességgel, és egyre könnyebben lesz kezelhető a tészta.

– Nyújtáskor és hajtogatáskor érdemes lisztezni a lap mindkét oldalát, hogy a szeletelt tésztacsík semmiképp se tapadjon majd össze.

Lehet lájkolni és követni a Facebookon, és az Instán is

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s