Foszlós, ropogós, réteges laposkenyér – paratha (még a naan-nál is jobb)

Míg nálunk nem is nagyon létezik laposkenyér, az indiai konyhának van egy csomó különböző féle és fajta, kelesztett, puha, élesztő nélkül készült, ropogós, van, ami olajban és van, ami nélküle készül. Mind egy fontos célt szolgál: azoknak a fűszeres-krémes szaftos ételeknek a tunkolására, kanalazására, amik a laposkenyerek nélkül teljesen szétégetnék a szájüregünket, jóllehet ez is része a bájuknak.

Eddig a naan tökéletesítésén pörögtem, most viszont új kedvencem van, ez pedig a paratha. Lényegében olyasmi, mint egy leveles tészta, ám elkészítése annál jóval egyszerűbb és rövidebb. Leginkább persze olyanoknak, akik a már szilvás gombócnál is említett módon szerettek gyurmázni az oviban és efféle vágyaikhoz keresnek felnőttkorban is elfogadott kereteket. Megéri bíbelődni vele, mert a hajtogatásnak, és a rétegek közé csempészett vajnak köszönhetően semmihez nem hasonlítható, csodás állaga van, mindenféle curryhez, masalához, sőt, prózai módon főzelékekhez is mesés.

Paratha

Alapanyagok (8 nagy darabhoz):

  • 400 gramm sima liszt
  • 200 gramm meleg víz
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 teáskanál só

A formázáshoz:

  • kb. 60 gramm vaj

A lisztet és a sót tálba szórom, beleöntöm az olajat, összemorzsolom. Hozzáadom a vizet, és összekeverem, majd addig gyúrom, míg lágy, rugalmas tésztát nem kapok. Letakarva hagyom pihenni minimum fél órát, inkább egyet, vagy többet, de maximum egy napot.
Ha a vaj nem szobahőmérsékletű, akkor nagyon alacsony fokozaton picit olvasztok rajta, de éppen csak annyit, hogy kenhető, se nem szilárd, se nem folyékony állagú legyen.


A pihentetett tésztát nyolc részre osztom. Fogok egy darabot, a többit letakarom, enyhén lisztezett felületen olyan vékonyra nyújtom, amilyen vékonyra csak lehet.

A legjobb, ha kb. téglalap formájú.

Megkenem vékonyan, de egyenletesen vajjal, majd bejglimód feltekerem.

A tekercs két végét két ellentétes irányban felcsavarom, majd az így kapott tekercseket egymásra fordítom.

Enyhén újralisztezem a felületet, és a tésztát kerek alakú, vékony lepénnyé nyújtom.

Sütőpapírra teszem, míg a többi tésztagombóccal ugyanezt a folyamatot lejátszom.

Egy jó nehéz serpenyőt felhevítek, majd közepes lángon, szárazon kb. 3-3 perc alatt foltosra sütöm a lepényeket.

Hogy ronthatom el?

  • Bár nem élesztős a tészta, mégis kell neki egy kis pihenés, hogy a liszt megszívja magát, és könnyebben legyen nyújtható majd a tészta.
  • A vajnak éppen puhának kell lennie: ha túl folyékony, kifolyik a hajtogatáskor, ha túl hideg, akkor pedig nem kenhető.
  • A hajtogatást el lehet lustázni, de nem érdemes, a rétegek adják azt a bizonyos pluszt.
  • Az eredeti recept nem vajjal, hanem ghível dolgozik, akinek van, azzal készítse.
  • A tésztát be lehet gyúrni reggel, majd estére hagyni a bohóckodást, sőt, a hajtogatott, kinyújtott tészta egymástól távol, sütőpapírokon is várhat hűvös helyen.
  • Frissen sütve a legfinomabb.

Lehet lájkolni és követni a Facebookon, és az Instán is

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s