Csaló túrógombóc – főzés és formázás nélkül

A túrógombóc olyan alapétel nálunk, mint a húsleves, a paradicsomleves vagy a borsófőzelék. Ennek a jelenségnek amúgy tudománya is van, a gyerekeket megnyugtatja ez a fajta monotonitás, a felnőttek viszont gyakran megbolondulnak tőle. Én is.

A túrógombóc ráadásul egy stresszes étel, hiába követem mindig ugyanazt a receptet, amiről már itt és itt is írtam, minden egyes alkalommal más lesz. Ez nem a mi hibánk, hanem a két fő alkotóelemé, amelynek minőséges, zsírtartalma és frissessége is erősen ingadozó. Ahogy telnek az évek, egyre gyakrabban van olyan, hogy épp nincs se idő se energia gombócolni, főzni, félni, hogy szétesik-e vagy sem, így jutottam el a múlt héten odáig, hogy a teljes macerát dobtam a kukába, és a masszát egyszerűen megsütöttem.

Persze ez így nem túrógombóc, de meglepően hasonlít rá, és kielégíti azt az igényt, ami az egyszerű, könnyű, nem túl édes desszert felé nyílik – elég gyakran.

Akinek úgy jobban tetszik, öntheti tortaformába, és hívhatja túrótortának, nem fog megsértődni.

Mivel sült, és féltem, hogy esetleg túlzottan kiszárad, alig adtam hozzá száraz összetevőt, de az is lehet, hogy a túró és a tojás kettőse kiadta volna, legközelebb csak ennyit teszek majd.

Sütőben sült túrógombóc

Alapanyagok:

  • 500 gramm lágy túró – a lehető legzsírosabb
  • 4 darab tojás, szétválasztva
  • cukor – ízlés szerint (nálam talán két evőkanál volt)
  • 1 evőkanál étkezési keményítő (hiányában liszt)
  • egy csipet só
  • vaj a tál kenéséhez
  • A tálaláshoz: tejföl, fahéjas porcukor

A tojásokat kettéválasztom, a sárgáihoz adom a cukrot, habosra keverem, hozzáadom a túrót és simára dolgozom, belekeverem a keményítőt. A fehérjéket kemény habbá verem egy pici sóval. A két masszát óvatosan összeforgatom, kivajazott tűzálló tálba vagy tepsibe öntöm, és 170 fokon kb. fél óra alatt megsütöm. Langyosan, fagyikanállal gombócokat vágok belőle, tejföllel locsolva, fahéjas porcukorral megszórva tálalom.

Hol ronthatom el?

  • A jó túrógombóc titka, ha csalós, ha igazi, egyaránt a jó túró és a friss tojás.
  • Mindkettőt nehéz beszerezni: a boltiak közül mégis nekem a papíros, tégla alakú verziók jönnek be leginkább. Még jobb a piaci, kimérős, a legcsodásabb a Lehelen, középen található néninél, de a Hunyadi sajtosánál se rossz.
  • Itt nagy a csábítás, hogy a fehérje felverését is megússzuk, de nem érdemes, így lesz tényleg könnyű állagú a végeredmény. A lustaságnak is van határa.