Hogyan lehet ép ésszel túlélni egy nagy család etetését karanténban? – A tavasz tapasztalatai a télre készülve

Tavasztól őszig menzás néni voltam. Öt fő, három gyerek etetése a reggelitől a vacsoráig bizony egy napi 12 órás meló. Az utóbbi két és fél hónap pihenése elhalványította az egész napos főzés, mosogatás, pakolás robotját, de a zsigereimben érzem, hogy nemsokára újra kezdődik. Anyaaa. Éhes vagyok. Dehát egy órája volt ebéd! Megettetek két kiló csirkepaprikást egy kiló nokedlivel! Akkor is éhes vagyok. Nem kiflit kérek, hanem palacsintát. Én pedig répatortát. Túrógombóc van még?

Két és fél mámoros hónapon át a kétszemélyes, felnőtt home officeban mesés kísérleti konyhát vittem, egyik nap gomba gombával, másik nap csípős pirított tészta, saláta vagy sült zöldség volt az ebéd. Szép volt, de mindjárt vége, úgyhogy ideje felidézni, hogyan is éltük túl azt a fél évet, amiből két hónapot ráadásul bezárva töltöttünk, hogyan nem őrültünk bele? 

A hétszer huszonnégy óra non-stop táplálás sokkal nagyobb kihívás, mint mikor a nap öt étkezéséből hármat intézményekben költenek el a gyerekek. A cél a következő: öt ember, egy húsevő férfi, egy minimális húson élő nő, és három, hetente változó ételpreferenciával rendelkező gyerek boldog, tehát változatos és izgalmas (és teljes értékű) etetése. Nem mintha panaszkodni kéne rájuk, egész jó evők, csak az van velük, hogy sokan vannak, és mindhárman másképp jó evők. Ha pedig rajtuk múlna, és én hagynám, nyilván ők is melegszendvicsen, pizzán és csokoládén élnének. De nem hagyom.

Mindhárman szeretnek bizonyos zöldségeket (hüvelyeseket, fűszereket, gyümölcsöket), de utálnak is párat, ebben pedig nincs összhang. Tehát a kihívás: olyan ételeket találni, amit mindenki megeszik, tápláló, laktató, csodás egyensúlyban áll benne a fehérje, a szénhidrát és mindenféle szükséges vitamin, ásványi anyag, probiotikum. Mindezt úgy, hogy kéthetente egyszer vásárolunk, nem rohanunk le a boltba, mert hiányzik egyetlen alapanyag. 

Néhány hét alatt kialakult egy egész jó rendszer, erre állunk újra át most, ha esetleg minden bezár, amelynek alapjai talán másoknak is hasznosíthatók lesznek.

  1. A napi öt étkezést egyszerűen nem lehet megúszni. Ha nincs tízórai, már 11-kor ebédért nyígnak, ha nincs uzsonna, 5-re kitör a sztrájk. Nálunk sima a dolog: délelőtt gyümölcs, néha magokkal esetleg teljes kiőrlésű keksszel, délután édesség, de lehetőleg abból is táplálóbb és cukorban szegény.
  2. Mindig kell leves is a főételen túl. Csak így lakik jól mindenki, mert ha a leves fúj, utálom a lencsét,  a másik talán bemegy. Ezt óriási adagban állítom elő, hogy minimum két napig tartson.
  3. Süti is kell, az édesség jó alku alap. Nem, nincs desszert, amíg ezt nem etted meg, amíg nincs kész a házi. Az üzlet az üzlet. De olyasmi, amit csak össze kell keverni, mint ez az egészben sült túrógombóc, de olykor egy zabkása vagy egy tejberizs, tejbeköles is megteszi.
  4. Vészhelyzetben nem félek ismételni. Ha a húslevest mindenki megeszi, lehet minden héten egyszer az. (Nem, ez nem ugyanaz a leves, mint a múltkor, nem látod, hogy más formájú a tészta?) De krémlevesből bármelyik működik, sőt, az olaszos zöldségleveseket is meglepően jól veszik.
  5. Nem hagyom magam manipulálni. Ha látom megcsillanni a gyerek szemében azt a fényt, amiből sejthető, hogy fel akar húzni, gyanakszom. Tegnap még finom volt a paprikás krumpli, de ma már utálom. Valóban? Akkor gondolom a palacsintát és utálod, ami uzsonnára lenne, amennyiben megennéd az ebédet.
  6. Amikor van egy ebéd, amiről tudom, hogy valamelyik kevésbé szereti, üzletet kötök: Ha megeszed, te mondod meg, mi lesz az ebéd szombaton.
  7. Apropó szombat: hétköznap megszokott ételek pörögnek, csak a jól bevált fogások, hétvégén viszont van kívánságműsor, ilyenkor hamburgert sütünk, meg buktát és persze pizzát, szóval elengedjük a tápanyagegyensúlyt. 
  8. Ha egy étel mindenkinek bejött, felírom egy listára. Ha összejött tíz ilyen, már van egy működő rendszer. A következő kéthetes bevásárlás előtt azokat az alapanyagokat írom össze, amik a listán szereplő ételekhez szükségesek, és ezek, vagy ezek averziói pörögnek majd a menüben.
  9. Ha egy ételnek sikere volt, és talán eredetileg nem túl egészséges, elkezdem módosítani, de mindig csak egy picit, mert ezek ravaszak, és mindent kiszúrnak. Zöldséget csempészek a rizses húsba, a fasírtba, gyümölcsöket a muffinba, teljes kiőrlésűre váltom a palacsintát. De nem kamuzok. Igen, van benne cukkini, de csak MÉG FINOMABB lett tőle a múltkorinál. Hidd el. Kóstold meg.

Családbarát pirított rizs

A gyerekek szívük mélyén mind a legegyszerűbb kajákat kedvelik, mint mondjuk a rizses húst, mi viszont hajlamosak vagyunk megunni a menzát. Mi legyen? Vannak helyzetek, mikor nem kell mindenkinek nagy kompromisszumokat kötni. Készítünk egy pirított rizst úgy, hogy alapból csak azokat a zöldségeket tesszük bele, amit mindenki megeszik. Finnyássági fokozatok szerint kiszedünk egy-két adagot ebből az alapból, majd hozzáadunk mindent, amit még szeretnénk, és megküldjük a szójás, csípős szósszal. Nálunk három fokozat van, az alap, a két kicsivel, ebben van a hagymás, répás-rizses-hús. A következő fokozat a legnagyobb gyereké minden zöldséggel, de a fűszeres szósz nélkül. Végül a mindent bele, a felnőtteké.

Mikor boldogan kitálaljuk az ételt, ami maga a megtestesült világbéke, a liberális kompromisszumok csimborassszója, általában akkor szólal meg a kicsi, síró hangon: ÉS AZ ENYÉMBE MIÉRT NEM TETTÉL BROKKOLIT?

Alapanyagok (5 főre):

  • 300 gramm főtt rizs (legjobb, ha maradék, még jobb, ha barna)
  • 2 evőkanál étolaj
  • egy fej hagyma
  • két gerezd fokhagyma
  • egy kiskanál friss, reszelt gyömbér
  • egy közepes csirkemell
  • egy nagyobb sárgarépa
  • egy kis fej káposzta negyede
  • további zöldségek (brokkoli, paprika, gomba)
  • 4 tojás

A szószhoz:

  • 2 evőkanál sötét szójaszósz
  • egy evőkanál csiliszósz
  • egy kiskanál méz

A tálaláshoz:

  • újhagyma, friss zöld fűszerek, lime, pirított mogyoró – ízlés szerint

Ha nem maradék főtt rizzsel készítem, kifőzöm a rizst, és hagyom kihűlni, kicsit megszikkadni. A hagymát felaprítom, a fokhagymát és a gyömbért lereszelem, a csirkemellet felkockázom, a répát csíkokra vágom, a káposztát lereszelem, vagy a lehető legvékonyabban felcsíkozom, a többi zöldséget is előkészítem és a szószt kikeverem. A tojásokat egy tálba ütöm, felverem. 

Egy nagy wokot vagy mély serpenyőt felhevítek, beleteszem a hagymát, ha megpárolódott, jöhet rá a fokhagyma és a gyömbér, további fél perc múlva a hús, amit alaposan megpirítok. Amikor szép színt kapott, utána küldöm a répát, káposztát, és a lehető legnagyobb lángon pirítom tovább. Amikor összeesett, de még nem puhult meg, akkor teszem át az alap felét egy másik serpenyőbe, ehhez már csak a rizs felét adom, átkeverem, meglocsolom egy kis tojással, és ha bírják, pár csepp szójaszósszal, és mehet a legfinnyásabbaknak. 

A többihez adok még egy-egy maréknyi gombát, brokkolit, paprikát, vagy ami még akad, ezekkel is pirítom pár percig, majd ehhez az adaghoz is jöhet a rizs, pár perc keverve pirítás után a szósz, majd végül a tojás. 

Friss újhagymával, ha van, akkor friss petrezselyemmel/korianderrel és pirított mogyoróval tálalom.