A kovász nem való mindenkinek – itt a legjobb kenyér, amit 30 perc munkával össze tud rakni bárki

A tavaszi karanténban sokan vágtak bele a kovászolásba, főleg az élesztőhiánynak és Szabi, a pék elképesztő erejű online mozgalmának köszönhetően. Varázslatos dolog volt, ahogy többezer ember nevelt együtt kovászt, de biztos vagyok benne, hogy akadt olyan, akinek nem volt rá se ideje, türelme, a fülén is munka, gyerek lógott, kenyér viszont éppen kellett volna.

Nekik készítettem egy útmutatót egy szuper, ropogós, belül puha, mégis teljesíthető kenyér elkészítéséhez. Mert kenyeret sütni nagyon jó dolog, a tészta tapintása határozottan megnyugtató, és most, hogy az életünkben amúgy minden bizonytalan, felemelő érzés látni, hogy megkel, szép lesz, finom lesz, és boldog, aki elég teszem.

Az élesztővel készült kenyerek nem olyan minőségűek, mint a kovászosak, persze, mégis milliószor jobbak az átlag bolti/albán pékségbelieknél. Ropogósak kívül, buborékosak és puhák belül, és az ízük is sokkal finomabb. Két napig nem száradnak ki, de utána is jók pirítósnak, nem penészednek, és a kovászossal ellentétben kiszámíthatóak, tervezhetőek, beláthatóak.

Írom ezt úgy, hogy nyár óta kovásszal sütök, erről majd lesz szó egy külön posztban. Épp azért tudom, hogy a kovász állandó odafigyelést igényel, annak való, aki nem nagyon csinál mást, nem dolgozik, nincs gyereke, kutyája, nem főz ebédet, vagy – esetemben – picit megszállott. Mindenki másnak a lenti formula való.

Ez a módszer viszont segített a tavaszi karanténban, minden más tennivaló mellett elfért, hogy néha hajtok rajta egyet, vagy beteszem a sütőbe. Akinek van helye a fagyasztóban, süsse kettesével, és az egyiket kihűlés után, alaposan becsomagolva, fagyassza le, így elég hetente 1-2-szer sütni.

Attól függően, milyen napszakban állunk neki, megvan 8 vagy 24 óra alatt. Ha reggel kezdjük, estére meglesz, ha délután, akkor a hűtőben alszik, és másnapra lesz kész. De ne riasszon vissza az időfaktor, a munkaideje körülbelül 30 perc csupán.

Lassan kelt házi kenyér

Alapanyagok:

  • 500 gramm liszt (nálam fele-fele fehér és teljes kiőrlésű)
  • 4 dl meleg víz
  • negyed teáskanál száraz élesztő
  • egy teáskanál só

A lisztet és a kézmeleg vizet elkeverem, nem kell gyúrni, éppen csak hogy vegyüljenek össze. Letakarom, állni hagyom fél órát.

A tetejére szórom az élesztőt és a sót, majd hajtogatni kezdem.

Alányúlok, megfogok belőle egy nagy darabot, ezt felfelé húzom, míg majdnem elszakad, és a tetejére hajtom, majd fordítok egyet a tálon, és újrahajtom. Ezt addig csinálom, míg a tészta össze nem áll, egyenletes lesz.

Letakarom vagy átteszem egy zárható dobozba. A következő két órában langyos helyen tartom. Ez tényleg fontos: legyen 24 fok körüli hőmérsékleten, különben irtó lassan fog kelni. Ha hideg a konyha, beviszem a radiátorra, szárítóprogramon járó mosógépre, vagy 50 fokosra felmelegítem a sütőt, lekapcsolom, és így teszem bele a dobozt.

Ebben az összeállítást követő két órában kb. félóránként hajtogatok rajta néhányat – a videón látható módon. Összesen 3-4 hajtogatás kell neki. Ez a lényeg, ettől lesz szép, egyenletesen buborékos.

Ha lejárt a két óra, és megvoltak a hajtogatások, további 3 órára elfelejtem. Ha a kétszeresére kelt (be is lehet jelölni a dobozon, így követhető a növekedés), vagy legalább a harmadával megemelkedett, be lehet formázni.

Teljesen mindegy, hosszúkásra vagy kerekre formálom, a lényeg, hogy szinte egyáltalán nem nyomok ki belőle levegőt, minden buborékot igyekszem megőrizni. Lisztezett deszkára borítom, és óvatosan a széleit középre hajtogatom. Egy tésztaszűrőt (vagy szakajtót, kosarat, végső esetben tálat) kibélelek konyharuhával, nagyon alaposan belisztezem, és beleteszem a cipót. Betakarom, és innentől kétféleképpen járhatok el.

Ha a következő 12 órában nem akarok kész kenyeret, a hűtőbe teszem aludni, itt maradhat akár 14 órát is.
Ha még aznap enni szeretnék, akkor formázás után hagyom másfél-két órát langyos helyen kelni.

Bárhogy is tettem, ha eljött a sütés ideje, beteszek a sütőbe egy sütésre alkalmas lábost, vaslábost, agyagedényt vagy fazekat. Maxra melegítem, és hagyom járni fél órán át, hogy iszonyú forró legyen.

A megkelt kenyeret egy sütőpapírra borítom, ha akarom, bevágom a tetejét, ha nem, az se baj.

A sütőpapírnál fogva, állig kesztyűben, elképesztő óvatossággal a forró lábosba helyezem a megkelt cipót. Ráteszem a fedőt. Visszateszem a sütőbe.

20 perc múlva leveszem róla a fedőt.

További 20-30 percig sütöm, vagy amíg épp szép sötétbarna lesz. Vagy tesztelem: kiveszem (kesztyű!!), és megkopogtatom az alját. Ha szépen kopog, kész.

Rácson vagy deszkán hagyom kihűlni.

One thought

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s