Karamellkészítés egyszeregy, karamellás popcorn – ajándékba is

Minden remek karácsonyi ajándék, ami úgy kezdődik, hogy karamellás.

Ugyanis ha egyszer elkészült, jobb, ha hamar dobozokba, zacskókba kerül, és elhagyja a házat, mielőtt megesszük. Mert abbahagyhatatlan, különösen azoknak, akik hozzám hasonlóan odavannak a kontrasztokért, az édes-sósért, a krémes-ropogósért. Ez ráadásul olcsó is, egyszerű is, és nem hinném, hogy létezne olyan, aki nem szereti.

Az egész a legfinomabb karamellöntettel kezdődik, ami ugyan pofonegyszerű, de ugyanekkora pofonnal lehet elrontani is. Minden alkalommal újra ugyanannyira izgulok, hogy elrontom, mint legelőször, olyan ez, mint az 50 első randi. A karamell nem vicc, veszélyes sport, ami nagy kudarcokkal járhat. Mivel én már szerencsére elrontottam párszor, elmondom, hogyan történt, így nektek már nem kell.

Persze maga a karamellöntet is remek ajándék, kis üvegcsében, mert mindenhez jó a fagyitól a sült almán át egészen a kekszekig.

A karamellkészítés legfontosabb eszköze az edény. Minél nehezebb, szélesebb és magasabb falú edény kell, hogy a cukor szépen el tudjon terülni, az edény pedig egyenletesen vezesse a hőt.

Alapanyagok a karamellöntethez:

  • 200 gramm cukor
  • 100 gramm vaj
  • 250 ml habtejszín (zsíros!)
  • egy nagy csipet só

A cukrot egy a fent leírtaknak megfelelő edénybe öntöm úgy, hogy teljesen egyenletesen terüljön el. A legalacsonyabb lángot gyújtom meg alatta: jobb félni, mint megijedni. A legfontosabb, hogy békén hagyom, nem keverem, nem piszkálom, csak nézegetem, ahogy olvad a cukor.

Amikor már a nagy része felolvadt, picit lehet ringatni a lábost, hogy az olvadt rész egyesüljön a még szilárddal.

Közben külön lábosban, mikróban felmelegítem a tejszínt.

Amikor mindenütt folyékonnyá vált és elérte a kívánt, aranyos, borostyános színt, hozzáadom a szobahőmérsékletű vajat. Elkeverem, és hagyom fél percig bugyogni.

Lassan, óvatosan hozzáöntöm a tejszínt is, ez eléggé köpköd, vigyázni kell, ruhát, kutyát, gyereket, telefont fedezékbe helyezni. Még egy két percig főzöm az öntetet, majd elzárom alatta a gázt, belekeverem a sót, és kancsóba vagy üvegekbe öntöm. Ilyenkor folyékony, később valamivel sűrűbb lesz.

A popcornhoz a legjobb, ha egy nagy lábosban kipattogtatom a kukoricát, majd egy nagy, sütőpapírral borított tálcára terítem, meglocsolom 4-5 evőkanálnyi karamellel, összeforgatom jó alaposan, hogy mindenütt beborítsa a kukoricákat a karamell, és hagyom teljesen megszáradni. Természetesen mikrós popcornnal is elkészíthető, de ezek elképesztően sósak, és a kontraszt már-már túlzás lehet. Ízlés kérdése. A lábosban pattogtatott kukoricának jobb az íze is.

Hol ronthatom el?

  • A karamell könnyen megég, ezért kell lassan, alacsony lángon melegíteni.
  • Ha a szélén már nagyon sötétbarna, de a közepén még el se olvadt, kicsit le kell venni a lángról, hogy lehűljön, majd visszatenni nagyon alacsony fokozatra.
  • Ha előbb felolvadni látszott a cukor, majd a vaj és a tejszín hozzáadása után mégis szilárd darabkák maradtak benne, nem kell kétségbeesni, csak kicsit tovább kell, kevergetve főzni, fel fognak olvadni a darabok.
  • A karamellöntet sokáig eláll a hűtőben. A popcorn is, ha nem esszük meg hamar.

Ha tetszett a cikk, lájkold, kövesd a Gezemicét a Facebookon!

One thought

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s