A keserédes maximuma: narancslekvár (kevesebb cukorral)

Vannak ízek, amikhez fel kell nőni, hogy az ember igazán megszeresse. Ilyen mondjuk a gomba, a kávé, a kelbimbó, legalábbis nekem leginkább a keserű ízek tartoznak abba a kategóriába, amihez el kellett érnem bizonyos kort. Épp ezért nem piszkálom annyit gyerekeket, ha valami következetesen, hónapokon át nem ízlik nekik. (Ha viszont él bennem arról egy kép, ahogy habzsolva eszik a brokkolis gnocchit, majd egy hét múlva fintorognak rá, az nem megy át.) Ennek ellenére biztosan rá fogom őket venni minimum évente, hogy újra kóstolják meg a fújos ételeket, mert lehet, hogy úgy szeretik meg egyszer, mint én a narancslekvárt.

Még 10 éve azért főztem először narancslekvárt, mert ez Anyukám kedvence, és kezdetektől azon dolgoztam, hogyan lehetne megtalálni a tökéletes cukormennyiséget, azt, ami még megőrzi a héj keserűségét, de nem hagyja eluralkodni. Sokáig próbálkoztam ilyen olyan trükkökkel, de az a helyzet, hogy a klasszikus receptekben azért van ilyen irtó sok cukor, mert az adja a sűrűségét a lekvárnak, ez a mennyiség viszont elnyomja az összest ízt.

Ha pedig nem teszek bele olyan sok cukrot, nem lesz sűrű, szóval kell valami sűrítő anyag. Tulajdonképpen a sima befőzőcukor is remek, az a fajta, amiben a cukor mellett csak pektin van, de külön pektint is lehet kapni biobotokban. Ebben a sűrítőanyagban az a jó, hogy teljesen természetes, épp ugyanaz, ami a gyümölcsökben alapból jelen van. Vele készült a lekvárom két éve, és négy éve is. Idén viszont igyekszem minél kevesebbet boltba menni, és nem volt pektinem, volt viszont zselatinom. Teljesen jól bevált, remekül megkötötte, épp ideálisan sűrű-zselés lett az állaga, és megúsztam a kétszeres cukormennyiséget is.

A cukorcsökkentés utáni második kardinális probléma a bionarancs beszerzése. Volt olyan év, hogy kifogtam a Sparban, Aldiban kezeletlen héjút, idén vettem először a bloggerek körében népszerű Buonóból szicíliai narancsot, és elképesztően jó volt. Néhányszor a korábbi években próbálkoztam a kezelt héjú narancs tisztításával, két napig áztattam szódabikarbónás, ecetes vízben, órákon át sikáltam kefével, de sajnos a bio narancs nem csak biztonságosabb, de hamarabb és alaposabban meg is puhul a héja, sőt, finomabb, illatosabb is.

A keserűségben is meg kell találni az ideális egyensúlyt, ez nekem a fehér rész teljes eltávolításával sikerült – így is marad egy kevés a leválasztott sárga részen, de épp annyi, amennyi kell.

A cantucci mellé gyakran megy ajándékba egy-egy üveggel, vannak tanítónénik, akik már december elején kérdezgetik, lesz-e idén is. Nálunk fura módon még a gyerekek is szeretik, pedig van benne egy kis keserű is: ez a lelke.

Narancslekvár

Alapanyagok (ebből kb. 15 db kétdecis üveg lett, szóval nagy adag)

  • 4 kg kezeletlen narancs
  • 2 kg cukor
  • 2 liter víz
  • 2 csomag zselatinlap

A narancsokat megmosom, zöldséghámozóval lehámozom a sárga, külső héját. Ezeket további apró gyufaszálnyi darabokra vágom úgy, hogy sok héjdarabot fektetek egymásra, és egyszerre darabolom őket. Egy nagyon nagy lábosba szórom őket, és felöntöm két liter vízzel. Közben a narancsokat meghámozom, tehát lehúzom róluk a maradék, fehér részt, és kidobom. A megmaradt gyümölcshúst felkockázom, és a lábosba teszem. Alacsony lángon, lassan, hosszan főzöm, míg a héj egészen meg nem puhul, ekkor adom hozzá a cukrot. Főzöm vele is egy bő fél órát, ezalatt alaposan elmosom és kikészítem a tiszta üvegeket, majd elzárom alatta a lángot. Beáztatom a zselatinlapokat hideg vízbe. Öt perc múlva kicsavarom őket, és a már nem bugyogó lekvárba keverem. Azonnal a tiszta üvegekbe töltöm a forró lekvárt, az üvegeket lezárom és egy pillanatra fejre állítom. Alaposan betakargatva, vagy a lekapcsolt sütőbe, esetleg hűtőtáskákba állítva hagyom kihűlni az üvegeket.

Hogy ronthatom el?

  • Érdemes bio narancsból készíteni, igen, drága, de kevésből sok lesz, és úgyis egy évben egyszer csinálunk ilyet, nem beszélve arról, hogy a finom angol, olasz félék sokkal drágábbak.
  • A narancslekvár türelemjáték, csak karácsonyi belassulós hangulatban érdemes csinálni, be lehet készíteni hozzá beszélgetőpartnert online, vagy egy jó sorozatot a pulton, de elkapkodni, lépéseket kihagyni nem érdemes.
  • Az üvegekbe töltéshez kell a védőfelszerelés. A legfontosabb a hőálló gumikesztyű, ugyanis az üveg csúszik, a lekvár forró.
  • Nem kell kétségbeesni, ha a meleg lekvár még híg: hűlés közben áll össze majd.

Ha tetszett a cikk, lájkold, kövesd a Gezemicét a Facebookon!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s