Ha az olaszok mondják, elhiszed, hogy finom a kelkáposzta?

Van egy csomó olyan szuper, változatos, egészséges téli zöldségünk, ami minden sarki boltban, zöldségesnél kapható, mégis kevésbé népszerű, mint a szezonon kívüli vagy messziről jövő termények. Helyit és szezonálisat enni fenntarthatóbb és egészségesebb is, és nem igazán jár nagy áldozattal.

Ilyen zöldség a kelkáposzta, ami sokkal több szerepet kaphatna a konyhában, mint amennyi általában jut neki, nem csak lerakva, főzeléknek jó, vagy ha mégis, legalább fogjuk fel más oldalról.

Az már önmagában elképesztő, hogy az olaszoknak van kelkáposzta főzelékük – persze nem így hívják, hanem levesnek, de náluk a leves olyan sűrű, mint a mi főzelékeink. A “riso e verzi” , azaz “rizs és kelkáposzta” nem rizottó, nem kerek szemű rizsből készül és az állaga is valamivel hígabb. Nem is leves, mert annál sűrűbb, ráadásul alapízeiben teljesen a mi plutykánkra hasonlít: van benne sok fokhagyma, bors, csak éppen krumpli helyett rizs adja meg a fogás súlyát. Ez már önmagában kipróbálásra érdemessé teszi, a csavart mégis az a sok-sok parmezán adja, amit a végén beleteszünk, és a babérlevél. A babérlevél, amit én sokkal többet használok, mint általában szokás, nagyon határozott, mégsem harsány ízt ad a leveseknek és főzelékeknek, iszonyúan szeretem, és a kelkáposztához is jól passzol.

A másik trükk a parmezánhéj, amit sose dobok ki, összegyűjtöm a hűtő ajtajában, és ilyen ételekhez adom, meg minestronéhoz.

Az ötlet Rachel Roddytól származik, aki Rómában főz egyszerű olasz ételeket, ami felidézte Váncsa Itáliás könyvét, amiben rengeteg nem éppen evidens olasz recept is szerepel, több kelkáposztás megoldással együtt. Aki nem szereti a kelkáposztát, azért próbálja ki, mert így hátha megkedveli, aki pedig igen, azért. Eredetileg nagyon hosszan fő benne a káposzta, én ezt lerövidítettem, és valamivel sűrűbbre hagytam az állagot, hogy főzelékesebb hangulata legyen a dolognak.

Rizses kelkáposzta

Alapanyagok:

  • egy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • egy evőkanál vaj
  • egy evőkanál olaj
  • egy pici fej kelkáposzta (kb. 6-700 gramm)
  • 150 gramm rizs
  • 1 liter víz vagy alaplé
  • só, bors
  • parmezán/grana padano, illetve ha van, annak a héja
  • 2 szép, nagy babérlevél

A hagymát apróra vágom, egy lábosban felolvasztom a vajat és az olajat, beleteszem a hagymát, kevergetve párolom. Közben félbevágom, majd vékony csíkokra szeletelem a kelkáposztát. A fokhagymát apróra vágom, a már megpuhult hagymához keverem, majd a káposztát is hozzáadom. Sózom, borsozom, beleteszem a babérlevelet, a parmezánhéjat és nagyon alaposan elkeverem. Öntök rá egy pici vizet, és nagyon alacsony lángon lefedve párolom, míg meg nem puhul. Ekkor belekeverem a rizst, újra megsózom, és felöntöm az alaplével vagy további vízzel. Lassú tűzön főzöm, míg meg nem puhul a rizs, ha kell, közben pótolom rajta a folyadékot.

Sok frissen őrölt borssal, parmezánnal (vagy grana padanoval) a tetején tálalom.

Kövesd a Gezemicét a Facebookon is!